Kávézni, teázni jó
Az egyik dolog amihez régen nem igazán vonzódtam, az a kávézóba, teázóba járás. Őszintén szólva nem is nagyon volt alkalmam megszeretni, mert esélyt sem adtam neki.
Japánban a vonatállomáson, ahol naponta kétszer elhaladtam, volt egy nagyon jó hely, ahova egyszer hazafelé betértem, és nagyon a szívemhez nőtt a hely. De nem is igazából az a hely, hanem a hangulat.
Megfogni egy nagy bögre gőzölgő kávét, teát, forró csokit jó érzéssel tölt el. Épp elég, megállok egy ideig, átgondolom a napomat, mi történt eddig, mit szeretnék ezután csinálni, feltöltődöm, és megyek a dolgomra.
Most is betértem egy ilyen helyre, aminek a közelében épp dolgom volt, és gondoltam, hogy akkor miért ne kezdjem itt a napom? És tök jó!
Tegnap egy régi barátommal találkoztam, és ő mutatott egy nagyon jó helyet. Mikor hazajöttem, az volt az egyik életcélom, hogy felderítsem a pesti kávézókat, teázókat, de eddig még nem jutottam sokra.
Viszont ahova mentünk, egy olyan hely volt, amit nem is reklámoznak, alig találtuk meg. Bementünk, kaptunk egy kis eligazítást. Az előtér szokványos volt, asztalokkal. Hátrébb is mehetünk, ott le kell venni a cipőket, babzsákok vannak. És van még eldugottabb hely is. Egy kis szekrény, benne egy kis átjáróval, ahol lehajolva még épp átfér az ember. Azon átbújva egy másik kis helyiségben találja magát az ember. És egy félig mászókaszerű cuccon fel lehet mászni egy galériaszerű építményre, tele párnákkal. És ez az egész azért, hogy az ember ott tudjon hangulatosan beszélgetni, teázni.
Kinyitva az itallapot, csak teákat találtunk. Az egész helyen semmi más nincs, csak tea, de az rengeteg. Nagyon különlegesek, szokványosak is, mindenféle, mind 770 forintért, ami egy kancsó teát jelent. Ez két emberes adag.
Azonnal megszerettem a helyet, pont az ilyenek hiányoztak az életemből.
Szóval ahogy beültem most meginni egy kávét, mindez eszembe jutott, és gondoltam, gyorsan leírom, majd továbbállok.