Lesz cicám!

Tele vagyok boldogsággal, és hamár tele vagyok vele, írok is gyorsan egy bejegyzést.

Gyakorlatilag az egész gyerekkoromat végigkísérte egy macsesz, kb. két éves lehettem, mikor megkaptam. Egy fölöttébb agresszív vörös keverékcica volt, de az évek során olyan szelíd családbarát macska lett. 4-5 éve talán, hogy meghalt, közben felcuppantam Pestre, és macska nélkül éldegéltem.

Majdnem egy éve viszont egyre inkább fúrta az oldalamat, hogy milyen jó lenne ismét beszerezni egyet, hogy legyen kit dögönyöznöm, de attól féltem, hogy a kis társasházi lakáskámban nem érezné jól magát, mégiscsak egyedül vagyok ott, ha meg hosszabb időre el kéne mennem, nem tudna rá más vigyázni, így meg azért mégsem lehet belevágni a dologba.

Az utóbbi időben viszont sajnos utolért a depresszió, na nem olyan halálosan komolyan, de eléggé magam alatt voltam, és néhány napja kaptam anyukától – aki tudta, hogy szeretnék cicát – egy SMS-t, hogy kezdjek el nézelődni az interneten. Na ez egy jókora lökés volt, az ezt követő három és fél órában macskákat néztem.

Nem csináltam még ilyet, úgyhogy nem tudtam, hogy álljak hozzá. A múltkori ötlet egy Tejföl nevű fekete cica volt, úgyhogy próbáltam olyan fajtát keresni, ami félhosszú vagy hosszú szőrű, és van fekete. A színről nemsokára letettem, de még így sem volt túl nagy sikerem, mert jellemzően olyan fajtákat találtam, ami Magyarországon elég nehezen beszerezhető, ha egyáltalán beszerezhető.

A végső ötletem már az volt, hogy csak nézegeten a hirdetéseket szelektálás nélkül, és első benyomás alapján döntök. Így találtam egy hipercuki brit rövidszőrű macskát, aki nem fekete, de még hosszú szőre sincs, de sebaj, mert cuki. Egyébként fent ő van a képen.

Tegnap ellátogattam a tenyésztőhöz, akitől meg fogom venni, megállapítottam, hogy valóban őt szeretném, kifizettem az előleget, ő átiratja a chipen az infókat az enyémre, adat neki veszettségelleni oltást, meg megcsináltatja az útlevelét, én meg majd most megyek el egy üzletbe beszerezni valami összkomfortos hordozókát, meg az egyéb nagyon fontos dolgokat, az egyéb cuccok megvételével még várhatok egy kicsit. Szóval majd most megyek vásárolni, ha sikerül befejeznem ennek a bejegyzésnek az írását.

Ja, sikerült kitalálnom a nevét, nem Tejföl lesz. Japán ciculi lesz egy picikét, ahogy én is az vagyok egy kicsit. Na nem ciculi, habáár… 🙂 Szóval az lesz a neve, hogy プリン, Hepburn-átírásal Purin, ami magyarul annyit tesz, hogy Puding. Ugye, hogy ez a világ legjobb neve? 😀

Hirtelen nem jut eszembe több okosság, indulok szórni a pénzt, majd biztosan írni fogok, ha már hazavittem és nálam lesz a cica.