Fóliák bűvöletében
Kezdek kicsit túltöltődni negatív érzésekkel azt illetően, hogy a telefonok egyre drágábbak, okosabbak, az ember életében jeletősebb szerepet töltenek be, mindezek ellenére egyre “törékenyebbek” is.
Negyedjére csak sikerül
Most, hogy már csak egy hajszál választ el a világ legstresszmentesebb, legkevésbé sem mindent az utolsó pillanatra hagyva pánikban ajándékokért rohangálós ünnepétől, a karácsonytól, valamint tekintve, hogy szokásomhoz híven megint egész nap egy adag reggeli gabonapelyhet és két kocka párizsi kockát leszámítva nem ettem semmit, és már erőteljesen estébe kezdett nyúlni a nap, úgy döntöttem, hogy éhes vagyok.
Kocsi, egyetem, párkapcsolat, ház, miegyéb…
Hol is kezdjem… Az utóbbi egy évben folyamatosan volt valami, hogy ne unatkozzam. Kezdem az elején. Lett jogsim. Király. Aztán vettünk nekem egy autót. Az is szupi. Elmentem egyetemre, és abba is hagytam. (mert egy zseni vagyok) Plusz 4 hónapig még barátnőm is volt. Közben nagyanyám elköltözött, a háza meg az enyém lett, és epikus módon pont kitett a főbérlőm, szóval leköltöztem. Nagyon kis cuki hely amúgy, csak rendbe kellett/kell tenni.
Micsoda angyal vagyok
Épp a városban voltam, mikor konstatáltam, hogy fölöttébb éhes vagyok, és lehet, hogy nem ártana elmenni valahová enni. Kellemetlen helyzet volt, mert hazafelé mentem, nem szerettem volna kitérőt, se bevásárlóközpontos gyorséttermi hulladékot enni, de drágább puccos helyre sem megyek, csak ha tényleg olyan alkalom van – és olyankor rendszerint egyedül sem vagyok. Szóval dönteni kellett, közben hideg volt, és szétfagyni sem akartam, úgyhogy becuppantam egy benzinkútra inni egy forró csokit, közben agyaltam. Már lényegében kész voltam, és épp a belső akadályaimmal viaskodtam, hogy összeszedjem minden erőmet, és felkeljek a székből (ami egyébként olyan különlegesen kényelmes sem volt), amikor feltűnt, hogy egy bácsira, aki nem tudott fizetni, rendőrt akartak hívni.
Fuck you, Sony
Mielőtt először kicuppantam Japánba, szerettem volna egy olyan kamerát, amivel évekig szuper minőségű képeket és videókat tudok készíteni. Volt olyan tervem is, hogy csinálok egy videoblogot, úgyhogy az igények megvoltak: legyen kompakt, cserélhető objektíves és kifordítható kijelzős, hogy lássam magam felvétel közben.
Van értelme még blogolni?
Félre ne értsetek, én szeretek blogot írni, mégha nem is vagyok túl aktív. Úgy tűnik viszont, hogy manapság a mennyiség sokkal fontosabb a minőségnél, én viszont csak akkor tudok írni, ha mondandóm is van – és most van.
Linux Ninja
Mindig is szerettem az ilyen “howto”-kat összegyűjtő oldalakat. Mikor először kezdtem Ubuntut használni, mindig az ilyen kis leírásokat, trükköket böngésztem, és így tanultam meg rengeteget a rendszerről. Magyarul sajnos nem sok ilyen van, de azok is vagy csak Ubuntuval foglalkoznak, vagy évek óta kihaltak. Egy ideje Debiant használok, és úgy döntöttem, készítek egy oldalt, ahol ennek a használatához írok segédletet közérthető nyelvezettel. Saját írások lesznek, nem csak fordítások.
Mályvacukor
Véletlen megláttam, hogy a Sony kiadta a 6.0.1-es Android frissítéseit a telefonomra és tabletemre (Xperia Z3 Compact és Xperia Z3 Tablet Compact). Mikor legutóbb néztem, még csak egy bétatesztelés alatt álló rom volt, és az is csak a telefonra, úgyhogy akkor még hanyagoltam, most viszont úgy döntöttem, hogy mivel időm mint a tenger, frissítem a kütyüimet.
Kicsi a bors
Nemrég tönkrement a húgom MacBook Airje, amit még tőlem örökölt. Egy ideje beszéltünk róla, hogy nem lenne rossz egy másik gép, szóval el szerettük volna adni. Hát ez nem jött össze, mert még előtte romlott el. Egyébként is közel volt a szülinapja, és nem haragudott volna egy új gépért.
Visszatértem!
Juhuhu! Hiányoztam, mi? A fenéket hiányoztam, mert már jól elfelejtettetek, főleg, hogy az utóbbi időben nem is volt elérhető az oldal. Többnyire ez a lustaságomnak tudható be. A legutóbbi irományom óta rengeteg dolog történt, ezeket most megpróbálom összefoglalni. 🙂