Oktatás — kellesz-e nekem?
Egyre jellemzőbb, hogy egy kávézóban eltespedve, az élet dolgain elmerengve rúgjon seggbe az ihlet, amiből a végén blogbejegyzés lesz — csakúgy, mint most.
Letudtam közel az összes vizsgámat, és immár vagy 2 hete járok újra iskolába.
Tele reménytől csillogó szemekkel mentem be, hogy majd milyen jó lesz nekem. Hát nem mondom, míg Japánban voltam, rendesen megszépültek az emlékeim. Közel sem az volt a motiváló erő, hogy tanulni járjak, azt otthon is tudok. Nade itt majd lesz olyan, hogy osztályközösség, csoportmunka, meg megannyi apró dolog, ami a száraz tananyagot hasznos élményekkel megtölti, színesíti, engem meg nagyon boldoggá tesz. Mert elvileg ez az iskola lényege, nem? Legalábbis azért mentem állami helyett alapítványi iskolába, mert itt modernebb a hozzáállás mindenhez, közvetlen a tanár-diák viszony, ez meg csak jövedelmező lehet.