Fogyasztói élmény
Minden nap kétszer keresztülvisz az utam a Toyohashi vonatállomáson. Gyakorlatilag ez egy bevásárlóközponttal egybeépített – tán nem túlzás, ha ezt mondom – pályaudvar. Mintha a Nyugati és a Westend egy épületben lenne.
Szóval kedden nézelődtem szerteszét, és találtam egy palacsintázót. Nade már maga a bódé is übercuki, viszont a palacsinta fényévekkel előrébb van, mint amit én Pesten tudtam enni. Lehet, hogy nem kerestem eléggé, de ennek a tésztája is más, van benne eper, fagyi, tejszínhab, minden, ami kell. Konkrétan egy egész lánc épül erre, Tokióban is van boltjuk.
Ami viszont az egészet egy nagyon jó élménnyé teszi, az a kiszolgálás. A bolt nagyon emberközeli megjelenéséhez egy mosolygós középkorú férfi társul, aki ott készít el mindent, mikor mi kérjuk. Nem előregyártott, utómelegített a tészta például. Ez így normális, otthon is ez a jellemző. Viszont az, hogy úgy kommunikál a vásárlóval, hogy mosolyog és a szavai is kedvesek, nagyon jól tud esni. Már-már nem enni megy oda az ember, hanem helyrerakni az életképét, hogy igen, vannak még normális eladók. És itt ez a normális. Ez az, amit követni kéne.
Nem mellesleg a palacsinta is irdatlan finom volt.
A képen látható cucc egy epres tejszínhabos fagyis palacsinta.