Hol is kezdjem… Az utóbbi egy évben folyamatosan volt valami, hogy ne unatkozzam. Kezdem az elején. Lett jogsim. Király. Aztán vettünk nekem egy autót. Az is szupi. Elmentem egyetemre, és abba is hagytam. (mert egy zseni vagyok) Plusz 4 hónapig még barátnőm is volt. Közben nagyanyám elköltözött, a háza meg az enyém lett, és epikus módon pont kitett a főbérlőm, szóval leköltöztem. Nagyon kis cuki hely amúgy, csak rendbe kellett/kell tenni.
Véletlen megláttam, hogy a Sony kiadta a 6.0.1-es Android frissítéseit a telefonomra és tabletemre (Xperia Z3 Compact és Xperia Z3 Tablet Compact). Mikor legutóbb néztem, még csak egy bétatesztelés alatt álló rom volt, és az is csak a telefonra, úgyhogy akkor még hanyagoltam, most viszont úgy döntöttem, hogy mivel időm mint a tenger, frissítem a kütyüimet.
Juhuhu! Hiányoztam, mi? A fenéket hiányoztam, mert már jól elfelejtettetek, főleg, hogy az utóbbi időben nem is volt elérhető az oldal. Többnyire ez a lustaságomnak tudható be. A legutóbbi irományom óta rengeteg dolog történt, ezeket most megpróbálom összefoglalni. 🙂
Húúúú!!
Két nappal az előző bejegyzésem után mehettem hazahozni a ciculimat. Nem is tudom, mit mondhatnék, hipercuki és állandóan fel akar falni. Épp most is. 🙂
Tele vagyok boldogsággal, és hamár tele vagyok vele, írok is gyorsan egy bejegyzést.
Gyakorlatilag az egész gyerekkoromat végigkísérte egy macsesz, kb. két éves lehettem, mikor megkaptam. Egy fölöttébb agresszív vörös keverékcica volt, de az évek során olyan szelíd családbarát macska lett. 4-5 éve talán, hogy meghalt, közben felcuppantam Pestre, és macska nélkül éldegéltem.
Elég későre jár, de én csak nem alszom. Nem tudom, hogy nem tudok vagy csak nem akarok-e aludni, de a lényeg, hogy én még fent vagyok, és rendre az élet nagy dolgain agyalok.
Mint például azon, hogy reggel megyek Németországba, és ez milyen jó lesz nekem.
Az egyik dolog amihez régen nem igazán vonzódtam, az a kávézóba, teázóba járás. Őszintén szólva nem is nagyon volt alkalmam megszeretni, mert esélyt sem adtam neki.
Japánban a vonatállomáson, ahol naponta kétszer elhaladtam, volt egy nagyon jó hely, ahova egyszer hazafelé betértem, és nagyon a szívemhez nőtt a hely. De nem is igazából az a hely, hanem a hangulat.
Sosem tetszett igazán az a téma, amit jelenleg is használok, de igazán tetszetőset csak olyat találtam, amiért fizetni kellett volna, és nem is keveset. Melengeti a szívemet, ha támogathatom egy számomra hasznos dolog fejlesztőjét, nade 40 dollárt pusztán egy témára kiadni szerintem túlzás.
Találtam egy igazán szipiszupit ma ingyen, viszont adódtak vele olyan problémák, amiket nem tudtam hirtelenjében kiküszöbölni, és nem akartam megkockáztatni egy idegbetegséges rohamot. Szó mi szó, nagyon szerelmetes dolgok tárultak a szemem elé, és gondoltam egyet, majd még egyet, aztán eldöntöttem, hogy átalakítom ezt, mert ez könnyebben személyre szabható.
Úgyhogy most van egy kicsit ilyen, kicsit olyan témám, nem a legszebb, de a mienk. Illetve az enyém. Majd még pofozgatom, hadd nőjön az egóm még egy kicsit.
Ráfér.
Friss: Még szerencse, hogy aludtam a dolgokra egyet, mert most hipp-hopp össze tudtam gányolni a maradék teendőmet. Nagyon büszke vagyok magamra.
Egy ideje frissítettem a MacBook Airemet OS X 10.10 Yosemite-re, amire azóta megérkezett frissítésként a DP2. Végeredményben teljesen elégedett vagyok. A bekonfigurálás elég döcögősen ment, de azóra semmi gondom nincs vele, tudniillik én egyszer beállítom a gépemet, és utána nagyon nem vacakolok vele, csak használom. A frissítés óta még teljesebb az élmény, őszintén szólva nemigen érzem, hogy egy béta rendszerrel van dolgom.
Na de nem is ez az, amiért elkezdtem ezt a bejegyzést megírni, úgyhogy a lényegre térek. Gondolom, nem vagyok egyedül azzal az érzéssel, hogy az Apple azért látja el (jól marketingelt, kívánóssá tett) frissítésekkel a több éves készülékeit is, mert annyira cuki, hanem mert ezzel fokozatosan romlik a felhasználói élmény, és mivel régebbi rendszerre downgradelni már mentett SHSH mellett sem lehet, a felhasználó így motivált lesz egy új készülék beszerzésében. Emiatt én nagyon szuperül kitaláltam, hogy az iPhone-omat és az iPad-emet is azzal a szoftverrel fogom használni, amivel kiadták, esetemben az iOS 7-tel.
Viszont az is élt az emlékeimben, hogy minden készüléken még az első nagy frissítés rendben szokott működni, és amilyen kis csirke vagyok, lehet, hogy feltennék majd egy iOS 8-at. Viszont hogyha ráfázok, és megbánom, akkor nem szeretném falhoz vágni telefont. Azt tudni érdemes, hogy egy firmware-t az Apple addig hitelesít, amíg annál nincs újabb nyilvános verzió. És mivel éppen a 7.1.1 az aktuális legújabb verzió, viszont adott az iOS 8 fejlesztői kiadása, egyértelmű, hogy erre tudok frissíteni, és ha úgy döntök, vissza is tudok váltani. Ez arra jó, hogy nagyjából megbizonyosodjak róla, milyen élmény használni iPhone 5s-en iOS 8-at. Hogyha érezhetően rosszabb a teljesítménye, még a végleges kiadás előtt visszarakom az iOS 7-et, és nem is frissítek később.
iPad-re nem tervezem egyáltalán feltelepíteni, mert azon szerencsére még 7.0.4 volt, amikor megvettem, így természetesen hű felhasználó módjára felpofoztam rá egy jailbreaket, amitől nem szeretnék megválni.
Miután rábeszéltem magam, hogy ez nekem jó lesz, nekiláttam a munkálatoknak. Én nem vagyok fejlesztő, így a telefonom sem regisztrált, és a firmware-t sem tudtam hivatalos forrásból beszerezni, alvilági módszerekhez folyamodtam. Elég egyszerűen beszerezhető volt a nekem szükséges iOS 8 beta 2 ipsw fájl, úgyhogy ezzel tudtam dolgozni. Azt tudni kell, hogy ha standard módon töltjük fel a készülékre az új iOS-t, tehát friss telepítést csinálunk, az első indítás után aktiválnunk kell a készüléket, ahogy ez mindig is volt. Bétáról lévén szó, az aktiváláskor ellenőrzi magát a cucc, hogy regisztrált feljesztői készülékkel van-e dolga, és ha nem, akkor nem engedi aktiválni a telefont. Viszont mi van akkor, ha a már aktivált iOS 7-re frissítésként rakjuk fel az új verziót? Ekkor bizony nyert ügyünk van, mert aktiválni sem kell, és minden adatunk, beállításunk megmarad. Ahogy tudom, a béta 1 minden indításkor ellenőrzött, így újraindítani sem volt célszerű a készüléket, viszont a béta 2-vel ez nincs így. Tökéletesen működik a dolog.
Amilyen mazoista állat vagyok, én ezt is – úgy mint a Yosemite-t – napi szinten tervezem használni, így bővebb élménybeszámolók írására is lehetőségem nyílik. Egyébként az valóban igaznak bizonyult, hogy legfőképp csak a motorháztető alatt történtek fejlesztések, átlagos használat mellett alig látok valami újat.