Kiszolgálásból ötös

2 hozzászólás

Végeztem a napi teendőimmel, épp hazafelé tartottam, gondoltam beugrom némi istenek eledeléért, mégiscsak elfogyott otthon a Túró Rudi.

Pont volt a közelben egy áruház, benne egy élelmiszerüzlettel, befelé is vettem az irányt. Kerestem zsemlemorzsát is, amit szánt szándékkal elugtak előlem.

Megláttam egy lelkesedéstől már-már felrobbanó alkalmazottat, aki serényen pakolgatott az egyik polcnál. Én pofátlan bunkó meg csak odamentem, hogy megzavarjam. Mondom: “Elnézést, merre találok zsemlemorzsát?”

Nem mintha valami sokat vártam volna, de csak úgy odaböfögte, hogy arra, a zsemlék alatt. Élnek a fejemben még olyan képek, hogy mondjuk köszön, vagy olyan fejet vág, mint aki épp nem egy kakadarabot nyelt le.

Na mindegy, túlélem, végülis a kérdésemre megkaptam a választ.

Mentem a pénztárhoz, az előttem levő pedig vett valami apró cuccot, amin rosszul lehetett a vonalkód, a pénztáros meg elkezdett pofázni a másikkal, mikor az a kód sem ment, gondolta, ha erősebben hozzábassza az ujját a kijelzőhöz, talán menni fog. Közben a vevő még olyat is mondott, hogy jó, akkor hagyja, az pénztáros meg még csak rá se nézett, néma idegbeteget játszott. Akkor elővett valami füzetet, belenézett, visszabaszta a helyére, majd elrakta a beolvashatatlan terméket. Eszem megáll. Még a vevő érezze magát szarul. Ami a legfelháborítóbb, hogy még csak elnézést sem volt képes kérni a szerencsétlenkedésükért. Remek. Aztán volt valami kenyér, aminél megint szinte ugyanez játszódott le, de azt végül sikerült beütni a gépbe.

Ahh, arcon tudnám köpni az ilyen embert, egyszerűen nem tudom felfogni, hogy egy áruházi eladó, egy pénztáros hogy engedheti meg magának ezt a viselkedést.

De egyébként a vevő is nagyon cuki volt előtte, mikor odarakott a szalagra egy elválasztót, hogy külön legyen az én vásárlásom. Én még egy olyan ódivatú ember vagyok, aki megköszön dolgokat, hát ezt is megköszöntem, de válaszolni ő sem tudott.

Szóval sorrakerültem, szokásom köszönni az embereknek, így a pénztárosnak is. Az meg rám sem néz. Az egy dolog, ha mással bunkók, abba nem szólok bele, mégsem az én dolgom. De bakker, hogy egy kis nyamvadék pénztáros ne bírjon köszönni egy vásárlónak, aki mellesleg köszönt neki. Elég elkeserítő. Szóval belenéztem az arcába, és hangosabban, megint ráköszöntem, hátha észreveszi, hogy ott vagyok. Kis köcsögmódon felpillantott és visszaböfögött valamit.

Ide se megyek többet.

A kép forrása: LINK