Milyen a jó tanár?
Általános iskolai éveim alatt tapasztaltam meg az úgynevezett poroszos oktatási modellt, majd középiskolában nyitottabb, liberálisabb, nagyon cupp-cupp életkörülményeket.
Igen gyakori volt általános iskolában, hogy a magát rohadt magas lóra képzelő tanár beállt a diákokkal szembe, felcsavarta a hangerőt, és – hogy Hofi barátunkat idézzem – folyt a szájából a szar. Ócsárolni a diákot remekül lehet, mikor hibázik, de megtanítani a hiba elkerülésére nemigen ment. És így nőnek fel emberek, ezekből lesznek a következő tanárok.
Középiskolában teljesen új volt számomra, hogy igen, megehetem a szendvicsemet az órán, ha éppen szükséges, hogy igen, nem tilos folyadékot magamhoz venni, és nyugodt szívvel használhatok laptopot a tanórán. Emellett ha nem akartam bemenni az órára, megtehettem, hogy nem mentem, a tanárok nem utálattal tartottak órát és néztek a diákra, teljesen normális hangulat volt. Az osztálylétszám jellemzően 25, de legfeljebb 30 fő alatt alakult, a tanárok személyesen ismertek mindenkit.
Most, ahogy egy átlagos japán felső-középsuliba járok látom csak igazán, hogy szó nincs itt különös szorgalomról a japán emberek részéről, (mily meglepő) teljesen ugyanolyan embereket látok itt is, mint otthon. Viszont az oktatás, pszichológiai szempontból még sokkal rosszabb, mint otthon. Ha valaki hibázik, a tanár nyugodtan üvölti le a fejét mindenki előtt, teljesen bevett az, hogy megalázzák a diákot és megfélemlítéssel “motiválják”. Ez nem normális. És pont ide kapcsolódik az az itteni mondás, hogy “A kiálló szöget beverik.”. Nem számít, hogy mit akarsz, pontosan úgy kell viselkedned, ahogy azt mi elvárjuk. Ha nem sikerül, kihullasz a többiek közül, de ha sikerül is, a lelki világod sosem lesz teljesen ép. Az osztálylétszám az én esetemben minimum 40 fő, a tanárok kis füzetekből nézik a neveket, abszolút egyirányú az oktatás. Tanár beszél, diák hallgat. Ha nem érti, az az ő baja, tanulja meg. Tényleg, mint egy párhuzamos univerzum. Hatalmas sportpályája és saját úszómedencéje van az iskolámnak, és ez jellemző itt az összesre, mégis elképedek, hogy csak ennyit tudnak kihozni belőle. Körülbelül shakespeare-i angol szavakat, kifejezéseket és nyelvtant tanítanak és kérnek számon, amit soha senki nem használ, angoltalan angol szöveget olvasnak, emellett kiállni néhány ember elé és pár perc alatt prezentáli valamit már nem képesek. Mi a fontosabb az életben? És itt minden iskola ilyen. Waldorf-elvű magánóvoda már működik, de iskola még nem. Illetve láttam egy szabadelvű középsulit, természetesen magániskola, és Tokióban van.
Szóval igen sokat gondolkodtam azon, hogy tulajdonképpen mi a legjobb a fiatalságnak, azt már látom, hogy biztosan nem az, ami Japánban van. Mondták az előző japános bejegyzésemmel kapcsolatban, hogy nem sikerült valami vidámra, és úgy érzem, hogy ez sem. Viszont a félreértések elkerülése végett megjegyezném, hogy ezek az én meglátásaim, némiképp, mint külső szemlélő. Nekem nem rossz az életem, mivel cserediák vagyok, tehát ha egy tanár épp velem akar szórakozni, nyugodtan megtehetem, hogy leszarom.
Mert dolgokat leszarni jó.
Ui.: A leírtak a saját tapasztalataimat tükrözik, természetesen nem minden iskola egyforma, így nyílvánvalóan vannak kisebb-nagyobb eltérések.
2014. július 01. @ 11:40
Szia!
Ez így minden szép és jó, ahogy leírtad, de megnézted màr a tanàr szemszögéböl is a helyzetet? Azt làttad, hogy àltalànosban az osztàlyodba jàró gyerekek többsége nem a te képességeiddel rendelkezett. Hülye volt a tanulàshoz, de a balhéhoz megvolt az esze. Minden gyerek söt felnött is próbàlgatja meddig mehet el. Ha a tanàr megengedi, hogy egyél óràn, akkor a következö kérdés miért nem alhatok, vagy tàncolhatok az asztal tetején? Itt egy kicsit elveszik a lényeg az óràn tanulni kell. A szünetbe, és otthon enni. A màsik belegondoltàl, hogy milyen lehetöségei vannak egy tanàrnak rendet tartani? Képzeld magad a helyébe. Óràt tartasz a gyerekek fele csàmcsog, zörög a papírral, vagy zacskóval, szürcsöli az itókàjàt. Ha màr úgyis zaj van, akkor néhànyan màr beszélgetnek is. Te felteszel egy kérdést, de akitöl kérdeznél annak teli a szàja. Te úgy érzed megkapod a kellö tiszteletet, mert te felkészültél az óràra, meg akarsz valamit tanítani? Amellett màr a hangodat is fel kell emelned a zajok miatt, és az se àrt ha koncentràlsz, hogy le tudd adni az anyagot. A tanàrok többsége nem úgy indul a pàlyàn, hogy üvöltözö àllatt akar lenni,de a körülmények teszik azzà. A màsik, hogy a szülök sokszor nem is akarnak a tanàrokkal együtt dolgozni. Közli, hogy hülye a tanàr, és kész, pedig sok tanàr örül, ha làtja, hogy a szülö veszi a fàradtsàgot, és elismeri a munkàjàt. Aztàn az a gyerek aki egész óràn evett, de nem tud kétfele koncentràlni semmit nem fogott fel az óràból, és késöbb bejön valamelyik szülöje, és közli veled, hogy te nem adod le rendesen az anyagot ezért nem tud semmit a gyerek. Az oktatàsi rendszer pedig olyan, hogy akinek nincs pénze, az tanuljon egy olyan iskolàban, ahol zsúfoltsàg van, a tanàrok alacsony bérért dolgoznak. Ha a gyerek ebben a suliban nem akar eredményt elérni, és a szülö is tojik rà, akkor jó lesz utcaserönek. Ha van pénzed, akkor mehetsz magànsuliba, ahol többet megengedhetsz magadnak, de lehet, hogy ott màr a szülö is ràszól a csemetére,hogy ha màr fizet,és akkor a kölök is kapja màr össze magàt, és tanuljon. Nem azt mondom, hogy a japàn oktatàsi rendszer jó, és remélem nem is fog elterjedni. De a tanàrnak sincs sok a kezében amivel rendet tarthat. Amellett, ha késöbb elmegy dolgozni, nem àrt ha valamennyire tud viselkedni, és tudja mit mikor kell csinàlnia. Anyudnàl is dolgoznak böven olyanok akiknek nem sikerült az àltalànosban figyelni óràn. Azt se akarom mondani, hogy a tanàrod a felsö tagozatban jó tanàr volt, de vannak akik kiteszik a lelküket a kevés fizetésért , és mégsincsenek megbecsülve, se a gyerekek, se a szülök részéröl. Nekem is volt egy töri orosz szakos tanàrom. ö kitette a lelkét, hogy jó óràt tartson, és mi nem tanultuk az oroszt, mert tudtuk, hogy abból màr nem buktathat meg. most felnött fejjel ismerem el a munkàjàt, de akkor nem vettem figyelembe. Remélem nem sértödsz meg, de próbàld meg erröl az oldaltól is megnézni a dolgokat. Örülök, ha írsz és ràvilàgítasz dolgokra, amit lehet, hogy én nem ismertem fel vagy màsképp làtsz. Puszi
2014. július 02. @ 00:09
Igyekeztem a lényegesebb eltéréseket kiemelni, talán úgy látod, hogy túloztam. Viszont te is erősen eltúlzod a dolgokat. Az, ha valaki megenged valamit, nem jelent rögtön visszaélést. Viszont ami itt van, az mindenre megtanítja az embert, csak az önálló gondolkodásra nem. Mások a fontossági sorrendek. Az általános iskolai részben pedig nem a lelkes tanárok voltak a jellemzőek, mert olyan nem is volt.