apple

Fő a határozott célkitűzés

Szokásomhoz híven, irdatlan kitartó módon körülbelül egy napig használtam az iOS 8-at, és visszaraktam a 7-es verziót, mert nem működött a jelenlegi kedvenc játékom, a Super Hexagon. Magáról a játékról is megérné egy külön bejegyzést írnom, a légyeg, hogy mostanság nehéz nélküle léteznem, úgyhogy ez kritikus pont volt. Nameg az omladozó alkalmazások, bár erre számítottam. Majd megjelenés után nézegetek teljesítménybeli összehasonlítóvideókat, és aztán mérlegelek.

Yosemite és iOS 8 élményáradat

Egy ideje frissítettem a MacBook Airemet OS X 10.10 Yosemite-re, amire azóta megérkezett frissítésként a DP2. Végeredményben teljesen elégedett vagyok. A bekonfigurálás elég döcögősen ment, de azóra semmi gondom nincs vele, tudniillik én egyszer beállítom a gépemet, és utána nagyon nem vacakolok vele, csak használom. A frissítés óta még teljesebb az élmény, őszintén szólva nemigen érzem, hogy egy béta rendszerrel van dolgom.

Na de nem is ez az, amiért elkezdtem ezt a bejegyzést megírni, úgyhogy a lényegre térek. Gondolom, nem vagyok egyedül azzal az érzéssel, hogy az Apple azért látja el (jól marketingelt, kívánóssá tett) frissítésekkel a több éves készülékeit is, mert annyira cuki, hanem mert ezzel fokozatosan romlik a felhasználói élmény, és mivel régebbi rendszerre downgradelni már mentett SHSH mellett sem lehet, a felhasználó így motivált lesz egy új készülék beszerzésében. Emiatt én nagyon szuperül kitaláltam, hogy az iPhone-omat és az iPad-emet is azzal a szoftverrel fogom használni, amivel kiadták, esetemben az iOS 7-tel.

Viszont az is élt az emlékeimben, hogy minden készüléken még az első nagy frissítés rendben szokott működni, és amilyen kis csirke vagyok, lehet, hogy feltennék majd egy iOS 8-at. Viszont hogyha ráfázok, és megbánom, akkor nem szeretném falhoz vágni telefont. Azt tudni érdemes, hogy egy firmware-t az Apple addig hitelesít, amíg annál nincs újabb nyilvános verzió. És mivel éppen a 7.1.1 az aktuális legújabb verzió, viszont adott az iOS 8 fejlesztői kiadása, egyértelmű, hogy erre tudok frissíteni, és ha úgy döntök, vissza is tudok váltani. Ez arra jó, hogy nagyjából megbizonyosodjak róla, milyen élmény használni iPhone 5s-en iOS 8-at. Hogyha érezhetően rosszabb a teljesítménye, még a végleges kiadás előtt visszarakom az iOS 7-et, és nem is frissítek később.

iPad-re nem tervezem egyáltalán feltelepíteni, mert azon szerencsére még 7.0.4 volt, amikor megvettem, így természetesen hű felhasználó módjára felpofoztam rá egy jailbreaket, amitől nem szeretnék megválni.

Miután rábeszéltem magam, hogy ez nekem jó lesz, nekiláttam a munkálatoknak. Én nem vagyok fejlesztő, így a telefonom sem regisztrált, és a firmware-t sem tudtam hivatalos forrásból beszerezni, alvilági módszerekhez folyamodtam. Elég egyszerűen beszerezhető volt a nekem szükséges iOS 8 beta 2 ipsw fájl, úgyhogy ezzel tudtam dolgozni. Azt tudni kell, hogy ha standard módon töltjük fel a készülékre az új iOS-t, tehát friss telepítést csinálunk, az első indítás után aktiválnunk kell a készüléket, ahogy ez mindig is volt. Bétáról lévén szó, az aktiváláskor ellenőrzi magát a cucc, hogy regisztrált feljesztői készülékkel van-e dolga, és ha nem, akkor nem engedi aktiválni a telefont. Viszont mi van akkor, ha a már aktivált iOS 7-re frissítésként rakjuk fel az új verziót? Ekkor bizony nyert ügyünk van, mert aktiválni sem kell, és minden adatunk, beállításunk megmarad. Ahogy tudom, a béta 1 minden indításkor ellenőrzött, így újraindítani sem volt célszerű a készüléket, viszont a béta 2-vel ez nincs így. Tökéletesen működik a dolog.

Amilyen mazoista állat vagyok, én ezt is – úgy mint a Yosemite-t – napi szinten tervezem használni, így bővebb élménybeszámolók írására is lehetőségem nyílik. Egyébként az valóban igaznak bizonyult, hogy legfőképp csak a motorháztető alatt történtek fejlesztések, átlagos használat mellett alig látok valami újat.