kurva élet

Kurva élet – második kesergés

Remek, még ki sem hűlt a múltkori bejegyzés, máris eszébe jutott az életnek baszogatni.
Anno rendeltem a Raspberry Pi-hoz egy überpici kijelzőt olcsóért eBayről, hogy meglegyen a boldogságom. Ez tegnap érkezett meg, és szomorúan konstatáltam, hogy szó sincs Plug and Playről, neve meg nincs a kijelzőnek, nem kaptam hozzá semmit, és név híján a neten sincs infó. Írtam ház a kedves kínai eladónak (imádom, hogy tényleg irdatlan jófejek, ennek így kell működnie), hogy ugyan küldjön már valamit, amivel működésre bírhatom a cuccot. Küldött is egy linket, egy kínai felhőszolgáltatásra feltöltött előre konfigurált Raspbianhez.

Ma reggel ezzel baszakodtam, hogy menjen csak a letöltés, míg elmegyek iskolába. A vége az lett, hogy a letöltést elindítani nem sikerült, de legalább a villamost lekéstem. Remek. Emiatt már a vonatomat se értem el, a következő meg sokkal később jött volna, úgyhogy vettem egy jegyet a másik vonalra, ahova jár a sulibusz, faszán ki is találtam, hogy majd azzal időben beérek. Megvettem a jegyet, felnyaltam magam a vonatra, és leszálltam ott, ahol le kellett szállnom. És nem volt busz. Fantasztikusan megnövekedett a nyomás a fejemben, kénytelen voltam begyalogolni, mint az állatok.

Elkéstem.

Kurva élet – első kesergés

Mióta kitaláltam, hogy milyen jó lesz magamnak, ha csinálok egy blogot gondolkozom azon, mi lenne az a téma, amivel kapcsolatban rendszeresen írhatnék akkor is, mikor más nemigen történik. Pláne, hogy felettébb elment a bejegyzéseim témája a személyes tartalmaktól… Szóval na, agyaltam, és villámként csapott belém a gondolat: Nyílvánvalóan halva született az ötlet, ha nem kezdettől fogva csakis önmagamat adom. És miben vagyok a legjobb? A kesergésben, önsajnálásban és a világ utálásában. Tökéletes, ez lesz az alap. Na most ez nem azt jelenti, hogy tabu a mosoly, meg az életem se olyan szar, mint hiszem, de alapvetően kellenek az ilyen bejegyzések is.

(tovább…)