Logika? Minek az?!

Most nagyon szeretném megsimogatnám néhány inteles szoftvertervező mérnök buksifejét.

Vannak ám előzmények. Másfél hete lecseréltem a laptopomat. Eddig egy 11″-es Macbook Airt használtam, amit megörökölt a húgom, én pedig egy 13″-es Asus Zenbook UX305-öt nyüstölök. Az ok egyszerű, gyakorlatilag rühellem az OS X-et. Rövid távon nagyon szép, csábító, alapfelhasználóknak nagyon is jó lehet, de én alapvetően sokkal jobban érzem magam egy Linux vagy Windows rendszeren. Szóval beszereztem ezt a kis cukibogyót. A sors iróniája, hogy a típusa is UX-szel kezdődik… Gondoltam egyébként, hogy írok róla valami kis tesztféleséget, de annyira sok van belőle az interneten, hogy nem ezzel fogom megfordítani a világ sorsát.
Viszont amivel ma szívtam, na az egyik tesztben sincs leírva.

(tovább…)

Oktatás — kellesz-e nekem?

Egyre jellemzőbb, hogy egy kávézóban eltespedve, az élet dolgain elmerengve rúgjon seggbe az ihlet, amiből a végén blogbejegyzés lesz — csakúgy, mint most.

Letudtam közel az összes vizsgámat, és immár vagy 2 hete járok újra iskolába.

Tele reménytől csillogó szemekkel mentem be, hogy majd milyen jó lesz nekem. Hát nem mondom, míg Japánban voltam, rendesen megszépültek az emlékeim. Közel sem az volt a motiváló erő, hogy tanulni járjak, azt otthon is tudok. Nade itt majd lesz olyan, hogy osztályközösség, csoportmunka, meg megannyi apró dolog, ami a száraz tananyagot hasznos élményekkel megtölti, színesíti, engem meg nagyon boldoggá tesz. Mert elvileg ez az iskola lényege, nem? Legalábbis azért mentem állami helyett alapítványi iskolába, mert itt modernebb a hozzáállás mindenhez, közvetlen a tanár-diák viszony, ez meg csak jövedelmező lehet.

(tovább…)