Kicsi a bors

Nemrég tönkrement a húgom MacBook Airje, amit még tőlem örökölt. Egy ideje beszéltünk róla, hogy nem lenne rossz egy másik gép, szóval el szerettük volna adni. Hát ez nem jött össze, mert még előtte romlott el. Egyébként is közel volt a szülinapja, és nem haragudott volna egy új gépért.

Elkezdtem nézegetni olyan laptopokat, amik szóba jöhettek. Legyen kicsi, 10-11″-es, lehetőleg matt kijelzővel, rendes HDMI porttal. Ethernet csatlakozó plusz pont, igazából jó-ha-van alapon azt is szerettem volna. A Machez átalakító kellett, ha tévére szerette volna kötni. Nem egy nagy dolog, de ha már úgyis új gépet keresünk, legyen olyan, aminek a használatával a legkevesebb macera jár. Memóriakártya-foglalat gyarkorlatilag minden modellben volt, ami már csak azért is vicces, mert a Macjéhez emiatt is USB-s olvasó kellett. Ami a legfontosabb volt, hogy rendben menjenek rajta Linux rendszerek. Na meg ne ilyen 32GB-os bővíthetetlen eMMC tárhelye legyen.

Így döntöttünk az Acer Aspire ES1-131-P5Q3 mellett. Ez a szériában a legerősebb processzorral szerelt modell. (Intel Pentium Quad-Core N3700) Gyárilag egy 500GB-os HDD volt benne, ezt azonnal kicseréltük egy 256GB-os SSD-re, és amit így kaptunk, az ár-érték arányban a lehető legjobb gép lett. A memóriamodul is cserélhető. Gyárilag egy 4GB-os DDR3-as modul van benne, ez abból kiindulva, hogy a Macben is ennyi volt és sosem fogyott el, ebben az esetben is elég lesz. Ha meg nem, kicseréljük.

Pici, könnyű, passzív hűtésű, meglehetősen kényelmes gép bőven elegendő teljesítménnyel.