Mályvacukor
Véletlen megláttam, hogy a Sony kiadta a 6.0.1-es Android frissítéseit a telefonomra és tabletemre (Xperia Z3 Compact és Xperia Z3 Tablet Compact). Mikor legutóbb néztem, még csak egy bétatesztelés alatt álló rom volt, és az is csak a telefonra, úgyhogy akkor még hanyagoltam, most viszont úgy döntöttem, hogy mivel időm mint a tenger, frissítem a kütyüimet.
A telefonommal kezdtem. Eddig annak a híve voltam, hogy magam rakjam össze a rootolt és recoveryvel ellátott romomat a gyári alapján, de gondoltam most lusta leszek, ezért letöltöttem az XDA-ról egy előre összerakottat. Elvileg ugyanolyannak kellett volna lennie, mint amilyet én is csináltam volna, de így időt spórolok meg. Aha… Felraktam, és szuperül működött, már szinte mindent feltelepítettem újra, ami kellett, és amikor telepítettem volna az Xposed-et, akkor tűnt fel, hogy nem tudok belépni a recoverybe (merthogy onnan kell telepíteni). Eddig az XZDualRecovery-t használtam, annak volt is egy programja, hogy rendszer alól is lehessen indítani, de úgy sem ment. Pedig a fórumban azt írták, hogy a romban recovery is van. Hát mondom ez remek, de eszembe jutott, hogy az XZDualRecovery-t lehet a telefont számítógépre dugva is telepíteni, ha rootolva van, és a root legalább tényleg megvolt. Telepítettem a telefon drivereit, feltelepült a recovery, újraindul a telefon, és… bootloop… pff.
Jó, akkor nekifutok megint. Ez a telefon egyébként olyan cuki, hogy ha a könnyebbik megoldást választom, kinyitom a bootloadert, és úgy telepítek recoveryt, nem működnek bizonyos szabadalmaztatott Sony megoldások, így a kamera is gyengébb képeket csinál, és a hangzás is romlik. Tehát úgy kellett elölről kezdenem, hogy flasheltem egy 4.4 KitKat romot, abban van egy exploit, amit kihasználva lehet rootolni, ha pedig megvan a root, felmehet az XZDualRecovery. Aztán gépen meg kell főzni az előre rootolt változatát annak a romnak, amit végül telepíteni szeretnénk, ezt rámásolni a telefonra, recoveryből telepíteni, majd még egyszer gépre dugva flashelni, így új rendszerünk, rootunk és recoverynk is lesz, zárt bootloader mellett. Ezt végigcsináltam, és most se a root, se a recovery nem működött.
Túrtam a fórumokat, hogy mi a bánat lehet a baj, és akkor láttam meg, hogy hát az XZDualRecovery nem működik MarshMallow alatt. KÖSZ. És ekkor megtaláltam a megoldást a RecRoot V4 személyében. Ez egy root-recovery kombó, tehát ezt a romba főzve lesz SuperSu és TWRP is a telefonon, szuper. Megcsináltam a romot, harmadik nekifutásra sikeresen telepítettem, és volt recovery! Huhú! A root viszont valamiért nem ment fel, amit nem értek, de mivel a recovery ment, így tudtam flashelni a SuperSu zipjét.
Tökéletesen működik, és nagyon tetszik az új rendszer. Ugyan nem vágytam rá kimondottan, és a Sony viszonylag elég későn is adta ki, tekintve hogy lassan jön a 7-es Android verzió, de már nagyon be volt lakva a rendszerem, és jót tett neki, hogy friss lappal indult. Érezhető a gyorsulás, a minimális grafikai változás jó irányba történt, gyorsabb az új kamera alkalmazás, de különben minden a régi. Feltettem a tabletemre is, itt már a hibáimból tanulva elsőre és villámgyorsan sikerült.
Ezt a telepítgetést tegnapelőtt hajnalban csináltam meg, és a tegnapi és mai nap során sikerült minden apróságot úgy beállítanom, ahogy az nekem jó. Azért mondjuk az hihetetlen, hogy mennyi fölösleges alkalmazással hányják tele a rendszereket, amiket teljesen törölni root nélkül nem is lehet. Még valamiért miután frissítettem a SuperSu-t és felraktam a BusyBoxot, elérhetetlenné vált a bootloader, de ezt is lehet számítógép alól telepíteni, ezt megtettem és azóta újra minden rendben működik. Azon kívül, hogy feltelepítettem az Xposedet, a gyári (nem sonys) tárcsázó és híváskezelő alkalmazást és ugyancsak a gyári (nem sonys) bootképernyőt, valamint csináltam egy biztonsági mentést a rendszerről, másra sosem használtam a recoveryt, úgyhogy kétlem, hogy egyhamar újra elővenném.
Egy pár szó a rendszerről: a Sony grafikailag nem nyúl bele a rendszereibe, mint ahogy azt egyéb gyártók teszik, amin pedig változtatnak, azt kézzel vissza lehet csinálni. Ilyenek például a launcher, a híváskezelő, az összes kis alapprogram (üzenetkezelő, óra, naptár) és hogy az alkalmazásváltó képernyő alján megjelennek ilyen kis miniprogramok ikonjai, amik ablakos módban futnak, de teljesen fölöslegesek, főleg a telefonon 4,6″-en. Miután ezeket lerendeztem, látszólag közel AOSP szintű rendszert kaptam amellett, hogy a jóféle sonys dolgok megmaradtak. Ami miatt megérte frissíteni, az a Marshmallow talán legnagyobb újítása, mégpedig, hogy az alkalmazások jogköreit lehet korlátozni.
Ezt a bejegyzést egyszerre raktam az agyfasz és a boldogság kategóriába, mivel a frissítési procedúra tényleg kiakasztott egy picit, viszont a végeredmény nagyon szuper. Kicsit szokatlan, hogy már két évesek ezek az eszközök, de bőven elég erős a hardverük, friss rajtuk a rendszer és villámgyorsak. Egy két éves iPhoneról friss rendszerrel például nem mondható el ugyanez. Abszolút úgy érzem, hogy még bőven sokáig megleszek a kütyüimmel. (Főleg, hogy nincs is alternatíva ugyanebben a méretben.)
Már jó ideje elsődlegesen Linux alapú rendszereket használok a gépeimen KDE Plasma 5 asztallal, és ezt is imádom, főleg hogy a KDE Connect-tel össze tudtam kötni a telefonommal a gépeket vezeték nélkül. A húgom nézett is egyet, mikor épp egy filmet néztük VLC-vel, valaki hívott telefonon és megállt a film, majd mikor letettem a telefont, újra elindult. Ezeket az apróságokat nagyon tudom értékelni. Végre minden rendesen működik úgy, ahogy kell, és ilyenkor átjár a zen.
Linux + Android = Boldogság <3