Irány Németország!

Elég későre jár, de én csak nem alszom. Nem tudom, hogy nem tudok vagy csak nem akarok-e aludni, de a lényeg, hogy én még fent vagyok, és rendre az élet nagy dolgain agyalok.
Mint például azon, hogy reggel megyek Németországba, és ez milyen jó lesz nekem.

Nem emlékszem, hogy említettem volna korábban, de nagyon szeretem Németországot és magát a német nyelvet is. Tudom, én vagyon a különc, de szerintem szép. Az ország és a nyelv is. Kevés dolgot köszönhetek az általános sulimnak, de hogy tanulhattam németül, köztük volt.

Nagyon érzelemorientált ember vagyok, és kiskoromban kiköltözött a nagynéném szerencsét próbálni. Ő ment, mi meg természetesen alkalomadtán látogattunk, szóval jártam kint jópárszor, és valahogy a szívemhez nőtt a hely, a nyelv, az emberek. Örülnék is neki, ha ki tudnék majd menni oda egyetemre tanulni, de ennyire ne ugorjunk előre.

Egyébként sváb városban nőttem fel, bár ebből túl sokat nem éreztem a hétköznapokban, azt leszámítva, hogy óvodában német mondókákat is tanultunk, általánosban pedig 8 évig németül tanultunk. Mármint csak a németórák voltak németül tartva, nem kéttannyelvű a suli. Sajnos az oktatás színvonala nem volt túl fényes, viszont hála istennek, engem már nagyban motiváltak a kellemes emlékek, meg a sok sikerélmény, mikor meg tudtam értetni magam németül.

Középsuliban angol az elsődleges idegennyelv, viszont azt nagyon jól oktatják, úgyhogy 2 év alatt már jobban beszéltem angolul, mint németül, pedig az angolt mindig is utáltam…

Tavaly óta van lehetőség második idegennyelvként németet tanulni, de az csak alapszinten megy, mondjuk van rengeteg szó, amit nem árt bepótolnom. A cserediákságom idején természetesen nem tanultam németül, cserébe ott volt a japán és a kínai, de most, hogy hazajöttem, megint ráállok, és még keményebben. Szeretnék végre használható szinten beszélni tudni, pláne, hogy kimehessek egyetemre és még értsek is valamit.

Egyébként egy hosszú ideig nem volt túl fényes a viszonyom a nagynénémmel. Viszont nyitottak voltunk rá, hogy ezen változtassunk, ráadásul van egy már 5 éves lánya, aki tudtommal tündéri, úgyhogy megkérdeztem, mit szólna hozzá, ha kimennék meglátogatni. Mit mondhatnék, nagyon örül a dolognak, szóval most boldogság van. Plusz a lányát is meggyömöszölhetem, az pedig minden pénzt megér. 🙂

Szeretnék majd kirándulni, mászkálni egy kicsit, ha az idő engedi. Annyira tán csak nem leszek béna, hogy ne boldoguljak egyedül.

Na, alszom. Jó éjt.