Róla: Világpolgár

http://vilagpolgar.hu

Világpolgár bejegyzései:

Lesz cicám!

Tele vagyok boldogsággal, és hamár tele vagyok vele, írok is gyorsan egy bejegyzést.

Gyakorlatilag az egész gyerekkoromat végigkísérte egy macsesz, kb. két éves lehettem, mikor megkaptam. Egy fölöttébb agresszív vörös keverékcica volt, de az évek során olyan szelíd családbarát macska lett. 4-5 éve talán, hogy meghalt, közben felcuppantam Pestre, és macska nélkül éldegéltem.

(tovább…)

Logika? Minek az?!

Most nagyon szeretném megsimogatnám néhány inteles szoftvertervező mérnök buksifejét.

Vannak ám előzmények. Másfél hete lecseréltem a laptopomat. Eddig egy 11″-es Macbook Airt használtam, amit megörökölt a húgom, én pedig egy 13″-es Asus Zenbook UX305-öt nyüstölök. Az ok egyszerű, gyakorlatilag rühellem az OS X-et. Rövid távon nagyon szép, csábító, alapfelhasználóknak nagyon is jó lehet, de én alapvetően sokkal jobban érzem magam egy Linux vagy Windows rendszeren. Szóval beszereztem ezt a kis cukibogyót. A sors iróniája, hogy a típusa is UX-szel kezdődik… Gondoltam egyébként, hogy írok róla valami kis tesztféleséget, de annyira sok van belőle az interneten, hogy nem ezzel fogom megfordítani a világ sorsát.
Viszont amivel ma szívtam, na az egyik tesztben sincs leírva.

(tovább…)

Oktatás — kellesz-e nekem?

Egyre jellemzőbb, hogy egy kávézóban eltespedve, az élet dolgain elmerengve rúgjon seggbe az ihlet, amiből a végén blogbejegyzés lesz — csakúgy, mint most.

Letudtam közel az összes vizsgámat, és immár vagy 2 hete járok újra iskolába.

Tele reménytől csillogó szemekkel mentem be, hogy majd milyen jó lesz nekem. Hát nem mondom, míg Japánban voltam, rendesen megszépültek az emlékeim. Közel sem az volt a motiváló erő, hogy tanulni járjak, azt otthon is tudok. Nade itt majd lesz olyan, hogy osztályközösség, csoportmunka, meg megannyi apró dolog, ami a száraz tananyagot hasznos élményekkel megtölti, színesíti, engem meg nagyon boldoggá tesz. Mert elvileg ez az iskola lényege, nem? Legalábbis azért mentem állami helyett alapítványi iskolába, mert itt modernebb a hozzáállás mindenhez, közvetlen a tanár-diák viszony, ez meg csak jövedelmező lehet.

(tovább…)

Kávézni, teázni jó

Az egyik dolog amihez régen nem igazán vonzódtam, az a kávézóba, teázóba járás. Őszintén szólva nem is nagyon volt alkalmam megszeretni, mert esélyt sem adtam neki.

Japánban a vonatállomáson, ahol naponta kétszer elhaladtam, volt egy nagyon jó hely, ahova egyszer hazafelé betértem, és nagyon a szívemhez nőtt a hely. De nem is igazából az a hely, hanem a hangulat.

(tovább…)

Gondolat

Motoszkál a fejemben valami.
Na igen, valószínűleg az lenne a baj, ha nem így lenne.

Szóval nem is olyan rég megkaptam egyik drága barátomtól, hogy én hajlamos vagyok csak a rosszat meglátni, és nem észrevenni a dolgok jó oldalát.
Ezzel nem teljesen értek egyet.
Régen való igaz, eléggé pesszimista ember voltam. Bár szerettem magam inkább realistaként beállítani, ám szó, mi szó, panaszkodni tudtam a legjobban.
Mondjuk a panaszkodás művészetét még mindig előszeretettel gyakorlom, de az általános életszemléletem nagyon is megváltozott. Manapság kifejezetten azt mondom, hogy attól függetlenül, hogy kívülről milyennek tűnök, én egy optimista ember vagyok. Bezony, optimista, öreganyám. Nem hittem volna, hogy egyszer ezt is elmondhatom magamról.

(tovább…)

Antiszoc

Nem értem, miért gondolják sokan, hogy az antiszociális ember boldogtalan, meg hogy ez az “életforma/életfelfogás” rossz és változtatni kell rajta.

Kérem szépen, én egy tökéleten boldog vérantiszociális ember vagyok. Khmm, talán ez így annyira mégsem igaz, de az vitathatatlanul célom, hogy a szám leginkább a fülemig érjen, és az napi 24 órában lehetőleg úgy is maradjon. Lehet, hogy ez a kijelentés egyenesen vérlázító, és egyesek elkezdik görcsösen csapkodni a billentyűzetüket, vagy épp a fejüket az asztalhoz, de én még azt is megkockáztatom kijelenteni, hogy szeretek a barátaimmal lenni, velük időt tölteni, beszélgetni, sétálni, játszani.

(tovább…)

Életjel

Halló mindenki, aki emlékszik még rám! 🙂

Sikerült jó sokáig halogatnom, hogy bármit is írjak, viszont ezt nem ok nélkül tettem. Mindig is fölöttébb depressziós alkat voltam, ami nem egy túl jó dolog, főleg akkor nem, ha cserediákként kell helytállni egy olyan helyen, ahol jártam.

(tovább…)